Mi a stratégiai audit?

Angol, német és új-zélandi mintákat követve A DEMOS Magyarország Alapítvány elkészítette a „Honnan-hová? Stratégiai Audit 2005” című kiadványt. A Stratégiai Audit célja, hogy áttekintést adjon az elmúlt 15 év meghatározó társadalmi, gazdasági, közéleti folyamatairól, illetve az ezekkel összefüggésben Magyarország előtt álló kihívásokról. A Stratégiai Audit sajátos műfaj, amely különböző forrásokból származó adatokat rendszerez és azokat tényszerűen elemzi. Nem törekszik teljességre és nem célja, hogy politikai értékítéletet alkosson bármely kormány munkájáról.

 Meghatározó gondolati keretünk: a kettős átmenet

Az elmúlt 15 év áttekintéséhez a kettős átmenet téziséből indulunk ki. A volt szocialista blokkban a gazdasági és politikai rendszerváltásnak egyszerre kellett végbe mennie. Az átalakulás akkor ment végbe amikor ezen országok egy nagyobb folyamat részeként egy globalizációs-kulturális, illetve technológiai természetű posztindusztriális kihívással is szembesültek. A posztkommunista országok így nem követhették a hetvenes évek klasszikus jóléti modelljeit, mivel ezek a modellek - épp mire Magyarország odaért volna -, már maguk is lényegi átalakuláson mentek keresztül. Ezen átalakulás következményeinek számba vétele, az új modell felvázolása ma a legfontosabb intellektuális és társadalompolitikai feladat. A Stratégiai Audit ebben az irányban kíván egy lépést tenni.

 A boldogság paradoxon – a magyarok pesszimisták és elégedetlenek, miközben a gazdasági mutatók pozitívak

Nem vitás, hogy a közgondolkodás a kettős átmenetet nem értékeli pozitívan. Általános, sőt kiugró a rosszkedv - az Eurobarometer friss adatai szerint mi magyarok ítéljük meg helyzetünket a legpesszimistábban az Unión belül. Ha az élettel való elégedettséget világszinten vizsgáljuk, a „boldogság-paradoxonba” ütközünk, ami azt mutatja, hogy miközben a leggazdagabb országok lakosai a legelégedettebbek életükkel, addig a posztkommunista országok polgárai jóval elégedetlenebbek, mint azt valós helyzetük indokolná – ezt támasztja alá, hogy például jóval rosszabb a közérzetünk, mint Fekete Afrika igazán sokat szenvedő országaiban.

Összehasonlító érték-kutatások szerint ma Magyarországon a materialista-túlélő értékek a dominánsak. Kézenfekvő lenne tehát úgy gondolni, hogy rosszkedvünk okai abban keresendők, hogy a számunkra fontos értékek megjelenítésében gyengén teljesítünk. Ám ezzel szemben azt látjuk, hogy az alapvetően pozitív gazdasági folyamatok tényleges tartalma elválik azok társadalmi megítélésétől. És ez korántsem mellékes: ugyanis a passzív, pesszimista attitűd a nagy átalakulások során önbeteljesítő jóslatként működik.

A hagyományok és értékstruktúrák erőssége miatt mondhatjuk, hogy a helyzet kulcsa a gazdaságban, illetve a gazdasági folyamatok percepciójában van. Nem árt tehát leszögeznünk: Magyarországi makrogazdasági mutatói többnyire jól alakulnak:

• A transzformációs válságot követően a gazdaság szerkezete modernizálódott, 1993 óta folyamatosan nő a GDP
• A 90-es évek közepe óta csökken az infláció és a jegybanki alapkamat, a munkanélküliség aránya nemzetközi összehasonlításban is kedvező, igaz, a foglalkoztatás szintje alacsony.
• A háztartások eladósodását az 1999-ben bevezetett, államilag támogatott lakáshitelek magyarázzák nagyobb mértékben.
• Bár a gazdasági növekedés vásárlóerő-paritáson számolva folyamatos, a mindennapi életben ez nem feltétlenül tükröződött, ugyanis jövedelmünk jelentős részét élelmiszerre költjük.

 Az Információs Kor három kihívása: az információs forradalom, a kulturális értékek globalizációja és a demográfiai változások

Információs forradalom: A gazdaságpolitika döntéshozói és tudósok hada próbálkozott már az ország lehetséges kitörési pontjainak meghatározásával. A nemzetközi sikertörténetek ismeretében a kis- és középvállalkozói szféra, a K+F és az innováció, illetve az IT szektor fontosságát hangsúlyozták. Sajnos az információs társadalom fejlettségét mérni hivatott mutatók tekintetében az látszik, hogy sem Magyarország, sem maga az EU nem tudja az új technológiák adta lehetőségeket maradéktalanul kihasználni.

Kulturális globalizáció: hazánk az Európai Unióba való belépéssel megtette a legnagyobb és legfontosabb lépést a globális intézményrendszerhez való kapcsolódáshoz. A magyarok a „régi EU” polgáraihoz hasonló mértékben tartanak attól, hogy a globalizáció kulturális uniformitáshoz vezet. Eközben minden eddiginél több külföldi kulturális terméket fogyasztunk, de erős nemzeti identitásunkat a jelek szerint semmi nem fenyegeti.

Demográfia - A magyarországi kedvezőtlen népesedési folyamatok nem térnek el Európa népesedési változásainak főbb irányaitól; a lakosság idősödik. A probléma kezelése annak ellenére sem halasztható, hogy Magyarország elmúlt másfél évtizedének egyetlen jelentősebb reformja a nyugdíjrendszerre irányult. Kevés gyermek születik, a halálozási arány nemzetközi összehasonlításban is magas, és a várható élettartam is elmarad az EU átlagától.

 Társadalmi kohézió : a család, a munkahely és az intézmények

Napjaink meghatározó ellentmondása az átalakuló, globalizálódó világ és a nehezen reagáló hagyományos intézmények között feszül. A Stratégiai Audit áttekinti a társadalmi kohézió három, hagyományosan legfontosabbnak tekintett pillérét, a családot, a foglalkoztatást és a közbizalom-társadalmi részvétel kérdéskörét.

• A hagyományos család az állami akarattól függetlenül a szemünk előtt alakul át. Egyre több pár élettársi kapcsolatban él, ugyanakkor egyre több házasság végződik válással. Az általános felfogással ellentétben nem emiatt csökken a szülések száma: több európai országban annak ellenére magasabb a gyermekvállalási kedv, hogy a magyarországinál jóval nagyobb az élettársi kapcsolatok aránya.
• Hazánkban Európai viszonylatban alacsony a munkanélküliség, ide értve a pályakezdőket is. A probléma inkább az, hogy túl kevesen vállalnak munkát, sokan lépnek ki a munkapiacról, és választják elsősorban a nyugdíjba vonulást, közülük ijesztően sokan rokkantnyugdíjasként hagyják abba a munkát. Versenyképességünk fenntartása érdekében növelni kell a foglalkoztatottságot, többek között a nem hagyományos munkaformák (részmunka, távmunka) terjesztésével.
• A társadalmi kohézió gyengülését jelzi a politikai intézményekbe vetett bizalom erős csökkenése, ami alól még a pártpolitikától független állami intézmények (alkotmánybíróság, államfő) sem tudták kivonni magukat.

 Mindenható állam helyett szolgáltató állam

A kettős átalakulás megszüntette a mindenható államot. Az új helyzetben az esélyteremtő, a minél nagyobb társadalmi csoportokat bevonni képes állam koncepcióját kell kidolgozni és megvalósítani. Ennek az állam és polgár közötti új minőségű kapcsolatnak az egyik metafora értékű mutatója az e-közigazgatásba bevont szolgáltatások köre és minősége. E tekintetben elmaradásunk jelentős. Nehezíti a szolgáltató állam kiépítését, hogy ennek az újragondolásnak egyszerre kéne történni a hagyományos, mára végképp válságba jutott ellátórendszerek reformjával.