A magyar szélsőjobboldal mindig veszélyes elveket képviselt, de eddig – legalábbis a rendszerváltás óta – nagyrészt erőszakmentesen tette mindezt. Az elmúlt években azonban nemcsak jelentősen megerősödött a szélsőjobboldal nyilvános jelenléte, de egyre gyakoribbak a hozzájuk kapcsolódó erőszakos események is. A július 5-i melegfelvonulás résztvevőinek tettleges bántalmazása újabb szomorú illusztrációja ennek az aggasztó fejleménynek. Egyre gyakrabban nemcsak a verbális uszítást és megaláztatást kell eltűrnie a szélsőjobboldal által elutasított számos csoportnak, hanem a testi épségét is féltenie kell. Ugyan nincs egyöntetű szélsőjobboldali politikai és társadalmi vízió, de a demokratikus értékek tagadása és a gyűlölködés, a másság elutasítása és a kirekesztés összetartó értékei ennek a heterogén csoportnak.
Társadalmunk nyilvánvalóan nem volt felkészülve erre a fejleményre és még nem tanulta meg kezelni, sem az igazságszolgáltatás, sem pedig – az örvendetes, de eddig gyenge – civil reakció szintjén. A médiára különösen nagy felelősség hárul, mint azon intézményre, amelyen keresztül a társadalom azon nagy szegmense kaphat képet a szélsőjobboldalról, aki semmilyen egyéb (nem szélsőséges) forrásból nem tájékozódik a témáról. A legtöbb magyar polgár a sajtóból értesül a szélsőjobboldal tevékenységéről, onnan tudja meg, hogy mit képviselnek és mit tesznek.
Mármint az esetben, ha a média megfelelően kezeli a témát. Meggyőződésünk, hogy ez stratégiai megközelítés nélkül nem lehetséges, és ennek hiánya sajnos gyakran megnyilvánult a téma kapcsán. Ezt a jelenséget nem lehet úgy megközelíteni, mintha normál politikai kérdésről lenne szó, hanem különleges felkészültséggel, tudatosan kell hozzá viszonyulni. Németországban például már számos médiumnál része az újságírói képzésnek a szélsőjobboldal való bánásmód.
Amennyiben nem szeretnénk, hogy a szélsőjobb a róla alkotott képet teljesen önmaga alakítsa egy őt akaratlanul kiszolgáló sajtó segítségével, akkor végig kell gondolnunk a jelenség leghatékonyabb megközelítésének lehetőségeit oly módon, hogy az a demokratikus értékeket és a szakmaiságot egyaránt szolgálja. Egy idevezető folyamatot és szakmai vitát kíván elindítani a Demos Magyarország Alapítvány a szeptemberben szervezendő konferenciával. „Szélsőjobboldal és média” című konferenciánkra külföldi szakértőket és a magyar média képviselőit hívjuk meg. Vendégeink beszámolnak a nemzetközi és hazai legjobb gyakorlatokról a témában és megvitatják egy olyan professzionális megközelítés alapjait, amely nem dimenzionálja túl a problémát, de egyúttal nem is bagatellizálja el, és legfőképpen nem adja meg a szélsőjobboldalnak azt a lehetőséget, hogy a médiát propagandaeszközként használja.
A konferencián való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Kérjük, részvételi szándékát, (név, e-mail, telefonszám, szervezet), illetve kérdéseit a rendezveny{.}demos.hu e-mail címen, vagy a 423-0139-es fax számon jelezze.
Kapcsolódó anyagok:
Szederkényi Olga - A 2005. évi franciaországi zavargások közvetítése a franciaországi elektronikus médiában
„<<Az újságírói tárgyilagosság nem más, mint egy perc Hitlernek, egy perc a zsidóknak>>
(Jean-Luc Godard)
Az újságírók gyakran védekeznek úgy, hogy ők csak a „mesterségüket gyakorolják”, amikor továbbítják mások gondolatait, szóljanak azok bármiről, és indokolják őket bármilyen módon.
A Jean-Luc Godard, francia filmrendezőtől származó idézetnél nehéz találóbban megfogalmazni azt, hogy a médiaszakemberek munkájában sem a mennyiségre, hanem a minőségre kellene helyezni a hangsúlyt. Azaz mennyire nem mindegy, hogy mi van abban az egy percben!
Philippe Breton francia kultúraszociológus szerint a média így lett – a munkamegosztás és a „semlegesség-hitre” támaszkodó szakmai ideológia nevében – annak az idegengyűlölő csúsztatásnak a legjobb terjesztője, amely oly nagy pusztítást végzett az utóbbi évek francia közéletében.”
Aczél Gábor – A fekete testület
„Miután annak idején a magát fasiszta egyenruhában lefényképeztetett pedagógus ezt a róla készült…fotót Egy jószívű SS-tiszt címmel szerepeltette az interneten, némi örömömre szolgált, hogy emiatt az illető történelemtanár a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium igazgatóhelyettesi posztjától is megválni kényszerült. Írni azonban csak most van okom erről az esetről, amelynek főszereplőjét nemrégiben két helyi önkormányzati testület minősített többségű döntéssel két falu általános iskoláinak igazgatójává emelte.”
Megjelent a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége Önkormányzat című havilapban.
Marsovszky Magdolna - Antiszemitizmus és nemzeti kultúrakoncepció
"Első lépésben Magyarországon a kultúrát kellene újradefiniálni. Mert ha az érvényben lévő kultúrafelfogás maga zárt, affirmatív, akkor az erre a kultúrameghatározásra felépített stratégiák és operatív eszközök által a mindenkori kultúrpolitika reprodukálni és automatizálni fogja a kirekesztést. A nyílt, vagyis antropológai kultúrafelfogás és az erre a kultúrafelfogásra felépített stratégiák és operatív eszközök segítségével ellenben a mindenkori kultúrpolitika reprodukálni és automatizálni fogja a társadalom nyitását és demokratizálását."
PROGRAM
Köszöntő
09.00-09.10 Dessewffy Tibor, a DEMOS elnöke
Előadások
09.10-09.30 Toralf Staud, szabadúszó újságíró Berlinben és Hamburgban
09.30-09.50 Michel Samson, a „Le Monde" tudosítója
09.50-10.10 Rens Vliegenthart, az Amszterdami Egyetem docense
10.10-10.20 kérdések és válaszok
10.20-10.40 szünet
Előadások
10.40-11.00 Britta Schellenberg, CAP - Alkalmazott Politikakutatás Központ kutatója
11.00-11.20 Christa Zöchling, az osztrák „profil” c. hetilap munkatársa
11.20-11.30 kérdések és válaszok
11.30-11.50 szünet
Kerekasztal beszélgetés
11.50-13.00 Résztvevők: Bodóky Tamás (Index), Bojtár B. Endre (Magyar Narancs), Czene Gábor (Népszabadság), Kert Attila (MTV), Orosz József (Klubrádió)
13.00-13.20 kérdések-válaszok
13.20- zárszó
13.20-14.00 interjú lehetőség az előadókkal
Külföldi előadóink:
Michel Samson a „Le Monde" tudosítója a Provence-Alpes-Cote d'Azur régióban, amely a francia Nemzeti Front (FN) egyik fellegvárának számít. A pártról egy könyvetis írt. Újságírói tevékenysége mellett több dokumentumfilm forgatókönyvírója, illetve rendezője, ebből egyik az FN önkormányzati választásokon elért sikereivel is foglalkozik.
Britta Schellenberg, a Centrum für angewandte Politikforschung (CAP - Alkalmazott Politikakutatás Központ) kutatója, a Bertelsmann Alapítvány és a CAP közös „Stratégiák a szélsőjobboldal ellen” című projekt felelőse a CAP részéről. A témában megjelent tanulmánya itt elérhető német nyelven.
Toralf Staud, szabadúszó újságíró Berlinben és Hamburgban. A tageszeitung, az Associated Press és a Mitteldeutscher Rundfunk (MDR) munkatársaként dolgozott, majd 1998-tól 2005-ig a Die Zeit szerkesztője volt. Ebben az időben foglalkozott mélyrehatóan a német szélsőjobboldallal, azon belül kiemelten a Német Nemzeti Demokrata Párttal (NPD). Az utóbbiról sikeres könyvet írt, Modern Nácik, az új jobboldal és a NPD emelkedése címmel (Moderne Nazis – Die neuen Rechten und der Aufstieg der NPD). A Zeit és több német szervezet által létrehozott „Hálózat a nácik ellen” című honlap egyik kitalálója és szakmai tanácsadója.
Rens Vliegenthart, az Amszterdami Egyetem docense politikai kommunikáció témakörben. Kutatási témái között szerepel a „média tájékoztatásának hatása a populista, bevándorlás-ellenes pártokra”, valamint a média és a politika kölcsönhatása általában. 2005 és 2006 között Fulbright ösztöndíjasként a University of Calfornia, Irvine szociológiai tanszékén kutatott.
Christa Zöchling az osztrák „profil” c. hetilap munkatársa. 1999-ben jelent meg Haider: egy karrier fénye és árnyéka (Haider: Licht und Schatten einer Karriere) című könyve. 2007-ben Doron Rabinovicival közösen a Willy és Helga Verkauf-Verlon díjat kapta a legjobb antifasiszta publicisztikáért.
A konferencián levetített power point prezetációk itt letölthetők:
Rens Vliegenthart prezentációja
Britta Schellenberg prezentációja
Barta Judit vitaindító írása a témában itt elérhető
