A hálózat mint fogalom egyre népszerűbb a társadalomtudományokban, ami jelentős részben a hálózatkutatásnak köszönhető. Ezen írásban a social networking (közösségi hálózatok) mai trendjeinek bemutatását kíséreljük meg, a hálózati működésre, a politikai értékpremisszákra, illetve a technológia által kinyitott lehetőségekre fókuszálva. Amellett érvelünk, hogy bár a legtöbb kutatás a hálózatot önálló aktorként mutatja be, azt az egyének működtetik. A Web 2.0-ás oldalak (mint a Facebook, a MySpace és a Twitter) lehetővé teszik felhasználóiknak a hálózati kommunikáció tartalmainak létrehozását és megosztását, ezzel még a tömegmédiánál is közvetlenebb véleményformálói hatalmat adva nekik. Az Obama-csapat számos okból akarta és tudta ezt a lehetőséget a saját javára fordítani: szerepe volt benne az új politikába vetett hitnek, a külső kényszernek, a személy, üzenet és médium közti egységnek, a Bush-faktornak, és nem utolsósorban a millenniumi generáció által formált új politikai kultúrának. Ezek a faktorok lehetővé tették Obamának a kampány meghaladását és egy alulról építkező társadalmi mozgalom létrehozását. Írásunkat azzal a gondolattal zárjuk, hogy bár a social networking a kampány egyik legfontosabb eleme volt, nem tudhatjuk, hogy ez lesz-e a trend a jövőben is, ugyanis az ebből a szempontból elengedhetetlen egység a személy, üzenet és médium között más kampányok tanulságai alapján nem a szabály, hanem a kivétel.

A válságkezelő kormány céljaihoz mérten sikeres a válságkezelés tekintetében, Bajnai Gordon sem annyira népszerűtlen, mint az a gazdaságstabilizáló „csomagból” következne, de a választásokon pártokra, nem kormányokra szavaznak, és a világgazdasági válság „begyűrűzése” még a kérdést is feleslegessé tette, hogy képes lesz-e talpra állni a kormányzó politikai baloldal.

Több mint két héttel ezelőtt idegenbeli mérkőzését Békéscsabán vívta a Ferencváros, az NBII Keleti csoportjának listavezetője. Aki nézőként látta a mérkőzést, azóta is kérdezi magától, mi vitte rá, hogy végigülte a kilencven percet. Ment volna közben inkább haza, és kérte volna meg valamely családtagját, hogy amennyiben említést tenne a mérkőzésről, úgy nyugodtan tagadja meg és váltson vezetéknevet. A Fradi csatárcsillaga, Ferenczi István szerint csapata második félidei játéka minden addigi teljesítményt alulmúlt. Ebben semmi megütköznivaló nincs, saját szemünkkel láttuk ezt mi is. Az angol vezetőedző viszont mintha végigálmodta volna a mérkőzést, amikor így nyilatkozott a látottakról: „Elégedett vagyok a fiúkkal.” Bár a riporter kezéből majd kiesett a mikrofon, mégis ebben maradt a főnökkel. Ha így látja, jobb mást nem is kérdezni. Aztán eltelt egy-két perc, és a hivatalos sajtótájékoztatón Bobby Davidson is elégedetlenségének adott hangot. Így már más.

A progresszív politika és a válság

Egy valamit nem állíthatunk: azt, hogy senki nem szólt. Kevin Garnett, az ismert amerikai gondolkodó például ez év júniusában, hónapokkal a Lehman Brothers összecsuklása előtt már megmondta. Garnett, miután 18 év után újra bajnoki győzelemre vezette a Boston Celtics-et, a köldökét bökögető mikrofonoktól és szellemes kérdésektől („most mit érzel?”, „mi a helyzet?”) szorongatva hosszú percekig hallgatásba burkolózott (konkrétan zokogott). Majd több száz millió néző arcába üvöltötte a perzselő igazságot, a Nagy Tanulságot: „Anything is possible!” Bármi megtörténhet!

A történelem néha megtréfálja főszereplőit.
Tizenegy évvel ezelőtt Gordon Brown, az Új Munkáspárt, a New Labour frissen hivatalba lépett pénzügyminisztere elképesztő – és különösen az Old Labour, a párt tradicionális szárnya számára elképesztő – döntésre szánta el magát: felszabadította a brit nemzeti bankot a kormány irányítása alól. Igaz, más országokban a központi bank függetlensége már rég elfogadott gyakorlat volt ekkortájt, de pont Nagy-Britanniában, 18 év konzervatív kormányzás és a thatcheri reformok ellenére a Bank of England és a monetáris politika még mindig a kormány által előírt vonalat követte. Brown a régi kollektivista gazdaságpolitikától megtisztított, megváltozott Munkáspárt imázsát erősítendő, megvált a kormány egyik legfőbb gazdaságszabályozó eszközétől. A piacbarát The Economist ritka lelkesedéssel ezt kérdezte: „Innentől már csak rosszabbak lehetnek a dolgok Gordon Brown számára? Első pénzügyminiszteri bejelentésének politikai zsenialitása olyan magasra helyezte a mércét, hogy ő maga is kínlódni fog, hogy elérje.”

Az elmúlt évtized alighanem legdivatosabb fogalma a globalizáció, amelyet a legkülönfélébb metaforákkal írunk le és elemzünk. A fogalom körül szerveződő diskurzusban többnyire az aggályos hangok dominálnak: ha a folyamatot nem is tudjuk megállítani, védekeznünk kell a hagyományos formákat, intézményeket és szokásokat erodáló, pusztító jellege ellen. Mivel én nem vagyok polit...

Úgy tűnik, az éghajlatváltozás hatására a fehér karácsony képe végleg tovatűnik, s a képzelet birodalmába vándorol, a mézeskalács házak és a kolbászból font kerítés mellé. Az eltűnő fehérség eszünkbe juttathatja az észleléselmélet egy érdekes problémáját: a hóhatárváltozás metaforáját. A mindennapi életünkben bekövetkező folyamatos, állandó, lassú változást nehéz érzékelni, ...

Dessewffy Tibor interjúja a Klubrádió műsorán, 2007. május 5

Az interjú itt meghallgatható.

Patrick Diamond – Matt Browne: Mérlegen a jelenkori szociáldemokrácia. DEMOS-könyvek, Napvilág kiadó, 359 oldal, 3200 Ft.
Patrick Diamond - Anthony Giddens: Írások az egyenlőségről, az egyenlősdiről – és az új egyenlőségről. DEMOS-könyvek, Napvilág kiadó, 302 oldal, 3200 Ft.

Egy pártot vezessen ideológia, elvek iránti elkötelezettsége legyen nyílt és követhető, é...

Háromfelől is zúdul az áldás Mária múltat s jövendőt megszenvedett népére. Cipelnünk kell a konvergenciaprogramban testet öltő költségvetési megszorítások meg a reformpakk terheit (egészségügy, felsőoktatás, nyugdíj, adó, közigazgatás), s emellett a Nemzeti Fejlesztési Tervvel induló mindenféle beruházások borzolják majd a kedélyeket. E három eltérő logikájú és ügymenetű pro...

Az elmúlt hetekben igazán nem voltunk híjával az ötleteknek: szakszervezetek, nagyvállalkozók, közgazdászok és kutatóintézetek álltak elő újabb és újabb javaslatokkal, hogyan is kellene megújítani az államot, csökkenteni a hiányt és új fejlődési pályára állítani Magyarországot.

Hallottunk véleményeket az adóemelés és az adócsökkentés elkerülhetetlenségéről, egy- vagy több-biztosítós egészségügyi modellről, tandíjról vagy nyugdíjkorrekcióról. Az elemzések többségének közös jellemzője, hogy valamennyi az eszközök szintjén mozgott. Csavarok, szögek, gerendák és vízcsapok, de arról kevesebb szó esik, hogy ezekből az instrumentumokból milyen építményt akarunk felhúzni.

MAGYAR TANULSÁGOK POSZTKOMMUNISTA SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTOK SZÁMÁRA

A Magyar Szocialista Párt (MSZP) a fiatal modern magyar demokrácia történetében egyedülálló tettet vitt végbe azzal, hogy – igaz, liberális koalíciós partnerével (SZDSZ) kézenfogva - újraválasztást nyert. A magyar szocialisták a vártnál is nagyobb arányú győzelme – amit jól mutat, hogy az MSZP-nek önmagában mindössze négy mandátum hiányzott az abszolút többség megszerzéséhez - így más európai országok érdeklődésére is számot tarthat, számos olyan tanulsággal szolgál, amelyből a régió baloldali pártjai hasznos következtetéseket vonhatnak le. A magyar szocialisták sikere mögött álló számos tényező közül talán azt a hármat érdemes kiemelni, amelyek a szocialisták megújulásának hátterében álltak. Így kerül ezen írás fókuszába egy alig másfél évvel ezelőtt a reflektorfénybe került karizmatikus vezető, aki fejlesztésekre épülő határozott vízióval állt az emberek elé, és tette mindezt úgy, hogy magát modern szociáldemokratának tartva új, büszke baloldali identitást teremtett, az érzelmi azonosulás lehetőségét nyújtva a baloldali választóknak. A Szocialista Párt megújulása mellett természetesen nem szabad megfeledkezni az ellenzék által elkövetett döntő jelentőségű hibákról, illetve arról sem, hogy a választási győzelem csak belépőt jelent még nagyobb kihívások megoldásához.

Talán tizenöt éve lehetett, amikor fiatal senkiként folyton búcsúzni készültem mindentől és mindenkitől. Ennek következtében volt egy állandó műsorszámom, az újra és újra rám törő elérzékenyülési hullámoktól hajtva, amelyeket azokra zúdítottam, akikről úgy éreztem, hogy tartozom nekik valamivel. És nem kevesen voltak ilyenek, bár legtöbben nem is tudtak arról, hogy az akkori...

1. A politika mint vezetés, avagy a vezetés mint politika
 
A politikai vezetés fogalmát övezo jelenlegi lelkesültség félreértésekkel terhelt. A vezetés és vezetok elemzésével fogalakozók sokasága helyesen látja azt, hogy a modern, racionális szervezetek rivalizálásaként muködo politika viszonyai között sem elhanyagolható a politikai vezetés minos...

Egy interjúra reagálva Dr. Horváth Csaba, a pécsi egyetem docense idén novemberben beindult politikusképzésükre hívta fel a figyelmet (A képzés már elindult, december 19.). Levelével kapcsolatban érdemes talán egy esetleges félreértést tisztázni. Nem tartom szerencsésnek, hogy egyfajta kizárólagosságot feltételezve, önmagában "a" képzésről beszéljünk. Mint oly sok min...

Globalizáció, globalizált világ, rohanó és állandóan változó világunk - közhelyszótárunk becses darabjai ezek, melyek hallatán az olvasó lelki szemei előtt könnyen meddő, sehová nem vezető értelmiségi viták rémképei jelenhetnek meg. Korunk egyik legismertebb szociológusa, Anthony Giddens hazánkban nemrégiben kiadott, valójában már hatéves könyvének legfőbb érdeme éppen az, h...

Ez a vitairat egy újszerű, egységes fogalmi rendszerben vizsgálja a hazai politikai kultúráról, ezen belül a közéletről, a nyilvánosságról, az állampolgárságról, illetve a média állapotáról és teljesítményéről az elmúlt években keletkezett közkeletű értékeléseket. A reménykedésre és (nagyobbrészt) aggodalomra okot adó jelenségek elemzése mellett felvetjük annak lehetőségét, hogy a magyar közélet úgynevezett „betegségeinek” egyike maga az a módszer, mellyel olykor értékelni szokták a közélet állapotát. A magyar demokrácia az Európai Unióhoz csatlakozva átlépett egy történelmi korszakhatárt, és ennek révén immár bármiféle módosító jelző nélkül nevezhetjük „Európának” otthonunkat. A tanulmány alapgondolata, hogy e korszakváltás miatt a köztársaság mint szimbolikus közösség állapotának vizsgálata sem történhet a tegnap előfeltevéseivel.

A kutatás fogalmi kiindulópontja a mindennapi élet tapasztalata és az a felfogás, mely a közéletet és a nyilvánosságot rész-közéletek és tartós vagy átmeneti nyilvánosságok hálózatának tekinti.

Itt éri el a teljes írást. (1MB pdf)

Az ÉS könyve októberben- Manuel Castells: Az információ kora. Gazdaság, társadalom és kultúra I. A hálózati társadalom kialakulása. Fordította Rohonyi András. Gondolat-Infónia Kiadó, Budapest, 2005. 662 oldal, 4890 Ft

"a világ a táguló űrben lengve
jövőjének nekivág"

Egy magyar mini-multi története

Mint közismert, Molière úrhatnám polgára igencsak meglepődött, mikor kiderült, hogy prózában beszél. Könyvünk hőse és szerzője, az egyáltalában nem úrhatnám, ám abszolút polgár Bojár Gábor talán szintén nem sejtette, hogy mikrotörténelmi munkát ír. Olyan narratívában mondja el a rendszerváltást megelőző és azt követő évtized magántörténelmét, amely az őt nem ismerő, számítástechnika iránt nem érdeklődő közönség számára is izgalmas olvasmánnyá teszi a Graphi-sztorit (Bojár Gábor: Graphi-sztori, HVG, Budapest, 2005. 260 oldal, 3800 Ft).