A hálózat mint fogalom egyre népszerűbb a társadalomtudományokban, ami jelentős részben a hálózatkutatásnak köszönhető. Ezen írásban a social networking (közösségi hálózatok) mai trendjeinek bemutatását kíséreljük meg, a hálózati működésre, a politikai értékpremisszákra, illetve a technológia által kinyitott lehetőségekre fókuszálva. Amellett érvelünk, hogy bár a legtöbb kutatás a hálózatot önálló aktorként mutatja be, azt az egyének működtetik. A Web 2.0-ás oldalak (mint a Facebook, a MySpace és a Twitter) lehetővé teszik felhasználóiknak a hálózati kommunikáció tartalmainak létrehozását és megosztását, ezzel még a tömegmédiánál is közvetlenebb véleményformálói hatalmat adva nekik. Az Obama-csapat számos okból akarta és tudta ezt a lehetőséget a saját javára fordítani: szerepe volt benne az új politikába vetett hitnek, a külső kényszernek, a személy, üzenet és médium közti egységnek, a Bush-faktornak, és nem utolsósorban a millenniumi generáció által formált új politikai kultúrának. Ezek a faktorok lehetővé tették Obamának a kampány meghaladását és egy alulról építkező társadalmi mozgalom létrehozását. Írásunkat azzal a gondolattal zárjuk, hogy bár a social networking a kampány egyik legfontosabb eleme volt, nem tudhatjuk, hogy ez lesz-e a trend a jövőben is, ugyanis az ebből a szempontból elengedhetetlen egység a személy, üzenet és médium között más kampányok tanulságai alapján nem a szabály, hanem a kivétel.

A válságkezelő kormány céljaihoz mérten sikeres a válságkezelés tekintetében, Bajnai Gordon sem annyira népszerűtlen, mint az a gazdaságstabilizáló „csomagból” következne, de a választásokon pártokra, nem kormányokra szavaznak, és a világgazdasági válság „begyűrűzése” még a kérdést is feleslegessé tette, hogy képes lesz-e talpra állni a kormányzó politikai baloldal.

Az indiai Mumbaiban született, diplomáját viszont már a Yale-en és Harvardon szerző Fareed Zakaria 2008 végén kiadott könyvében kis túlzással a 2005-ben elhunyt Kozma Ferenc, a külgazdasági stratégiaalkotás elméletének talán legnevesebb hazai alakjának szellemisége reinkarnálódik. Míg Kozma „békaperspektívából", alulról vizsgálta a feltörekvő országok kitörési és világgazdasági beilleszkedési lehetőségeit, addig Zakaria „madártávlatból", felülről tekinti át a világ lehetséges fejlődési irányát az Egyesült Államok nagyhatalmi státusának megroppanásával. Mindkét szerzőre jellemző az egyes gazdaságok erősségeinek, gyengeségeinek, lehetőségeinek és korlátainak vizsgálata s mindezeknek politikai, gazdasági, társadalmi és technológiai metszetű értelmezése, a józan, ám fanyar iróniát súroló kritika, továbbá a lakosság gondolkodásmódjába kódolt rejtett kapacitások (azaz a latens fejlettség) feltárása iránti igény.